|
Gondolatok GonGolat...
Ma, az ovis ballagás egyik legszebb pillanata az volt, amikor a legapróbb angyalszabásúak az elköszönők előtt végigsétálva megsimogatták azok arcát...
nyitott tenyérrel.
Van-e szebb búcsúzás az érintésnél?
És önzetlenebb...? - nincs lesakkozva, hogy ki ad, ki kap...
Az óvónénik tudnak valamit, áldás Rájuk... - - nyitott tenyérrel.
Hogyne, áldás arra is, aki a saját vélt vagy valós nyavalygásaiból csak pillanatokra tud kilépni. Aki úgy köszön el, hogy önmagát mutatja nagyítva, védve.
ez inkább a szabdaltra jellemző.
Persze... kinek van szüksége a gyógyítóra, ha nem a betegnek?
A szükség nem szeretet. A szükség az más.
Kindl Regina
A sejt, ami / aki észlelésekor az egyetlen, telítődik valamilyen minőséggel.
(hogy milyen? hát plafonérzéses...
de ha mégis...
ha Nap, akkor kiáramlás
ha Hold, akkor együttérzés
ha Mars, akkor élénkség
ha Merkúr, akkor megosztás
ha Jupiter, akkor felismerés
ha Vénusz, akkor felszabadultság
ha Szaturnusz, akkor tudatosodás)
Szülés és Születés.
A Sejt, aki az észleléskor az Egyetlen, telít vala Minőséggel.
Igen, e fa az Égig ér...
s -így- tovább
(...) Köszönöm a figyelmedet...áldással Regi
|